Vonatkoztassunk el a torzított gitár és lábdob hiányától és vegyük észre: színtiszta metált hallgatunk. Ennél metálabb metál nincs; sebesség, fájdalom, játék a monotonitással, disszonancia, végtelen kreativitás, agresszió és intelligencia – minden ami metál, benne van.
Mint minden metál-dalnak, jár neki az 5-6 meghallgatás, sőt a komplexitás okán adjunk neki inkább 7-8-at. A többi jön magától.
Mármost a világ legjobb metáldalának kiválasztása, azt kell mondjam, jóval nehezebb feladat, mint a világ legjobb metálzenekaráé; mert hiszen az Emperornak sok dala van.
De ha az ember veszi a fáradtságot a tengernyi szempont kibogozására, és kérlelhetetlen intellektuális szigorral végigküzdi magát a problémán, nem lehet kérdés a győztes kiléte. Miben lakik csodálatos szimbiózisban az atom-keménység, a sebesség, az ihletett dallamok, a tiszta és a hörgő énekhang, a zseniális szóló, az epikusság és a tömény zsenialitás?
Hát természetesen a With strength I burn-ben.
Van ugyan egy zseniális koncertfelvétel is róla, de azt hiszem itt kivételesen a lemezfelvételt érdemes hallgatni, mivel egyszerűen szebben és tisztábban szól az énekhang.
Egyetlen tizedmásodpercre bizonytalanodtam csak el a világ legjobb metálzenekarát keresve. Igazából nem is bizonytalanodtam el, csak úgy csináltam mintha; megvizsgáltam az elbizonytalanodás lehetőségét, majd ezt nagylelkűen elfogadtam elbizonytalanodásnak.
Mindez csak azért persze, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, mert ugye mit ér a válasz, amiért nem kellett megszenvedni, amit nem kellett mérlegelni, ami kész volt már a kérdés feltevésekor.
Szóval az egyetlen együttes, amely nálam egyáltalán felmerül az Emperor méltó vetélytársaként, az bizony a Black Sabbath. Azt hiszem nem kell részletezni az okokat.
Felmerülni felmerül, de azért nem komolyan.
De van egy bibi. Hát ugye az európai kultúrában, hogy nagy szavakat használjak, a mű és a művész megítélésének alapparamétere az eredetiség: mennyiben hozott ő újat a világba.
De paradox módon a zenében a legnagyobb újítók hátrányban vannak. A Black Sabbath ma már nem lehet eredeti, mert ők találták ki a metált; aki a metálban eredeti akar lenni, annak a Black Sabbathhoz képest kell eredetinek lennie.
Ki tud ma már végighallgatni egy yesterday-t vagy egy let it be-t sűrű ásítozások nélkül? Vagy egy iron man-t vagy egy war pigs-t?
Szóval a Black Sabbath, mint minden klasszikus, hátrányból indul. Nem tudom, akkor is olyan egyértelmű lenne-e a döntés Emperor és Black Sabbath között, ha kortársak lennének…de persze Black Sabbath nélkül nincs Emperor sem… nehéz dolog ez.
Igen sok felesleges vita folyik, indulatok kavargonak, jó metálos energiák pazarlódnak akörül, hogy vajon melyik a világ legjobb metálzenekara.
Pedig ez teljesen egyértelmű.
A világ valaha volt legjobb metálzenekara az Emperor (hörrrrggg!!!).
A dolog szemléltetésére hallgassuk meg az "In the wordless chamber" című dalt. Keménység, sebesség, komplexitás, zenei kreativitás soha, sehol nem volt, és minden bizonnyal nem is lesz ilyen egységben.
A felvétel egyébként amellett hogy balzsam a fülnek, elképesztően vicces is, köszönhetően a finn kollégának, aki kissé félreértette a szöveget.
